Az Ételek Megfelelő Kombinációja

Talán már találkoztak is azzal a jelenséggel, amit az ételek helyes kombinációjának nevezünk, s amely egyre népszerűbbé válik (és nem ok nélkül). Az ételek helyes kombinációja tulajdonképpen annak az eredménye, amit az utóbbi 110 év eredményeképpen könyvelhet el. Valószínűleg ismerős is az az ember, aki elsőként tanulmányozta ezt a problémát. Nos, ismerősként hangzik Ivan Pavlov neve? A feltételes-reflex kísérletek mellett Pavlov tanulmányozta az ételek helyes kombinációját is. 1902-ben megjelent művében, „Az emésztőmirigyek működése” címűben már felfedte az ételek helyes vegyítésének alapvető elveit. Azóta több olyan tanulmány is született, amely elképzeléseit bizonyította. Ezek közül talán a legfontosabb dr. Herbert M. Sheltoné, aki 1928-1981-ig a texasi San Antonióban egy iskolát vezetett, s ez idő alatt mindazon kutatási adatot összegyűjtötte, amely az ételek helyen kombinációját érinti.

Dr. Shelton műve tudományosan tárgyalja az ételek kombinációjának eredményességét és hatékonyságát. Tömérdek probléma származhat abból, ha ezt nem tartják be, s ez egyben gátját jelenti a sikeres fogyásnak is. Belátható, hogy ha a felhasználófolyamatot valami akadályozza, akkor az ezt követő folyamatok sem működhetnek kielégítően. A felhasználógolyamatot pedig semmi nem teszi olyan egyszerűvé, mint az, ha az ételek megfelelő kombinációjának elvéhez alkalmazkodik.

Vajon hogyan kapcsolódik össze az ételek megfelelő kombinációja a fogyással? Hogyan kezdődik a napjuk? Életerőtől duzzadva kiugranak az ágyból, készen arra, hogy megkezdjék napjukat? Vagy kimásznak az ágyból, lenyelnek némi kávét és ezzel valahogy nekiindulnak a napnak? Úgy élik végig napjaikat, hogy az várakozásaiknak megfelelően alakul, vagy inkább azt gondolják: Úristen, valahogy csak kibírom péntekig. A nap végén még mindig úgy érzik, hogy maradt elég erejük? Vágynak-e arra, hogy némi időt töltsenek gyerekeikkel, házastársukkal, barátaikkal? Vagy mikor eljön az este, épp csak arra marad erejük, hogy valahogy lenyeljék a vacsorát és elnyúljanak a tv előtt, mielőtt a kimerültségtől elalszanak? E két magatartásforma között különbség egyetlen alapvető dologra vezethető vissza. Ez az energia.

Valószínűleg minden olvasónk szeretne, ha több energiája lenne. Éppúgy vagyunk ezzel, mint a pénzzel: nagyon kételljük, hogy ha adnánk önöknek egy húszezrest, akkor széttépnék és eldobnák. És ha ezt a pénzzel nem tennék meg, valószínű-e az, hogy ilyen sorsra jutna valami, ami a pénznél sokkal értékesebb, mondjuk a saját életerejük? Tudatosan talán nem, de öntudatlanul lehet, hogy rendszeresen így viselkednek. Energiára van szükségük, ha kedvük kerekedik futni, olvasni, játszani vagy bármi mást csinálni. Ha a testükben nincs erő, az azt jelenti, hogy nem élnek. Ha nincs energia, nincs élet sem.

Mindenki több erőre vágyik. Próbálják csak meg kitalálni, hogy szervezetük mely működése az, amely bármely másnál több energiát igényel. Az étel megemésztése! Hát nem érdekes? Érezték mát magukat álmosnak evés után? Ugyan, ki nem? Ez pedig azért van, mert minden energiánk a szervezetünkbe került táplálékra összpontosul. Az étel megemésztése több energiát igényel, mint a futás, úszás vagy biciklizés. Tulajdonképpen semmi nem emészt fel több energiát, mint az étel feldolgozása.

Ez az energia roppant fontos a szervezet méregtelenítése (a mérgező hulladékok eltávolítása) szempontjából. Ha képesek vagyunk rendszeresen eltávolítani a mérgező hulladékanyagokat a testünkből, akkor képesek vagyunk folyamatosan fogyni is, és a fölösleget soha nem szedjük vissza. Közreműködésünk nélkül testünk nem képes megszabadulni a mérgező hulladékoktól. Szervezetünknek úgy segíthetünk, ha folyamatosan energiával látjuk el. Csak így lehetünk egészségesek és erősek. Ezek szerint mindig megfelelő mennyiségű energia áll szervezetünk rendelkezésére, hogy méregtelenítésről gondoskodjon. Ha az emésztés veszi igénybe legtöbb energiánkat, nyilvánvaló, hogy innen kell felszabadítanunk azt az erőt, amely másféle működésünkhöz válik szükségessé.

Az ételek vegyítése azon az elven alapul, hogy bizonyos táplálékokat könnyebben és hatékonyabban emésztünk meg, mind másokat. A táplálékok kombinációinak fényes eredményeit az emésztés kémiája magyarázhatja meg. Mindennek a kulcsa az energia, és a táplálékok megfelelő kombinációja az, ami az emésztés folyamatát egyszerűsíti és az energiát jobban felhasználhatóvá teszi.

A táplálékok kombinálásának elve a következő: Az emberi szervezet úgy működik, hogy egyszerre csak egyfajta koncentrált élelmet tud megemészteni, tehát nem szabad egynél többel terhelni alkalmanként. Ilyen egyszerű az egész. Ez roppant egyszerű, ám fontos állítás. Koncentrált élelem bármi, ami nem gyümölcs és nem zöldség.

Minden emlősfajnak speciális emésztőrendszere van, amely egy meghatározott fajta élelemhez alkalmazkodik, kezdve az oroszlánon, amelynek emésztőrendszere kb. 3,65 m hosszú, egész a zsiráfig, amelyé eléri a 85 m hosszúságot! Bolygónkon vannak húsevő, növényevő, mindenevő, fűevő és gyümölcsevő állatok. Különféle érvek vannak arra nézve, hogy az embernek milyen fajta emésztőrendszere van, egy dolog azonban biztos: az emberek nem rendelkeznek az össze említett emésztőrendszer-fajtával. Mi, emberek élhetünk akár az oroszlán, a zsiráf, a sertés, a ló és a majom étrendjén. Sőt mindezeket akár egyetlen étkezésbe is sűríthetjük. És ez az, ami elképesztően megterheli emésztőképességünket, mérgező hulladékokat termel szervezetünkben és rengeteg értékes energiát pocsékol el.

Érdekelne bennünket, hogy ettek-e valaha húst és krumplit együtt. Halat és rizst? Csirkét galuskával? Pirítóst és tojást, sajtos kenyeret, müzlit tejjel? Erre mondhatják azt, hogy „álljunk meg egy percre, hát mi marad ezeken kívül?”. Nyugodjanak meg, még rengeteg minden. Mit szólnának ahhoz, ha azt mondanánk, hogy ezen ételkombinációk fogyasztása egyáltalán nem tesz jót Önöknek, sőt sem karcsúak, sem életerősek nem lesznek tőle. Mi több, ha mindezeket rendszeresen fogyasztják, akkor biztosra vehetik, hogy sohasem fognak rendelkezni azzal az energiával, amire szükségük lenne. A fogyás alapköve a szervezet méregtelenítése, és ez az energiától függ. Ha a környezetünkben „energiakrízist” tapasztalunk, annak az oka táplálékaink helytelen kombinációja. Ez a feltételezés erősíti azt a tényt is, hogy miért halnak meg emberek ötvenéves koruk táján mostanában. A halál azt mutatja, hogy a szervezet nem rendelkezik a szükséges energiával. Márpedig az ötvenévesek halála tarthatatlan jelenség.

A népesség majd kétharmada elhízott. Ennek jelentős részét annak kell tulajdonítanunk, hogy véletlenszerűen és helytelenül párosított ételeket eszünk. Ez további magyarázatra szorul. Vegyük a húst krumplival, hisz ilyesmit már mindannyian ettünk talán (ugyanennyi erővel azonban beszélhetnénk halról rizzsel, csirkéről galuskával, sajtos kenyérről is). Vegyünk egy marhaszeletet, amit Önön ízlésüknek megfelelően elkészítenek, majd megesznek. Gyomrukban ennek a koncentrált fehérjetömegnek a lebontásához egy speciális emésztőnedvre, egy savra van szükség. A marhahús mellé főtt krumplit esznek.

Most talán így szólnak: Várjunk csak egy kicsit, hisz a krumpli zöldség. Ez igaz is. Ha a krumplit nyersen ennék meg, akkor jutna a gyomrukba nagy víztartalmú étel is. Csakhogy, ha megfőzik, akkor a víz nagy része távozik, roppant tömény, keményítőtartalmú élelem marad vissza, amit addig rágcsálhatnak, míg csak el nem sorvad az állkapcsuk, mégsem fog újra vízzé változni. No, most ez a koncentrált keményítő kerül a gyomrukba a marhahússal együtt. A keményítő lebontásához nem savra, hanem lúgra van szükség. Ha jártak valaha kémiaórán, akkor tudják, hogy mi történik a sav és a lúg egymásra hatásakor: semlegesítik egymást.

Megették a húst és a krumplit. Az étel a gyomrukban van, a lebontásukhoz szükséges emésztőnedvek épp most semlegesítették egymást. Mi történik az étellel? Bölcs testünk azonnal felismeri a vészhelyzetet, hiszen az étel megemésztése a legfontosabb működése szervezetünknek. A szervezet szó szerint örvénybe kerül, egyre több emésztőnedvet kell kiválasztania. Ez időbe és energiába kerül. Új emésztőnedvek választódnak ki a gyomorba és mi történik? Újra semlegesítődnek. Ezzel szervezetünk teljesítőképességének határára kerül: több energiára van szüksége ahhoz, hogy még több emésztőnedvet juttasson a gyomorba. Ezalatt hosszú idő telik el ( ami azt illeti, már az is órák kérdése, hogy szervezetünk megtermelje mindezen emésztőnedveket). Tehát újra emésztőnedvek kerülnek a gyomorba. Ekkor tapasztalhatunk gyomorégést, gyomorrontást. Végezetül a megemésztetlen étel a belek perisztaltikus működésével kikerül a gyomorból úgy, hogy pár órán ott állt.

Nagyon fontos megértenünk azt, ami itt történt. A gyomorban való túl hosszas időzés miatt a legtöbb fehérje bomlásnak indult, a legtöbb szénhidrát megerjedt. A bomlás és erjedés két olyan jelenség, amelyet semmi szín alatt nem tud használni szervezetünk. A szervezetbe ilyen módon bekerülő táplálóanyagok semmiképpen nem tudnak beépülni az egészséges sejtszerkezetbe. A felbomló, erjedt élelmiszerektől mérgező savak keletkeznek a testben. A bomlás és erjedés miatt kerül sor gázképződésre, szélszorulásra, egyre erősebb gyomorrontásra, savas emésztésre és végül gyógyszerhez folyamodnunk. Kilószámra fogyasztják a savlekötő orvosságokat. Miért? Azért, mert rendszertelenül eszünk és nem válogathatjuk meg, hogy mit. Mindenfélék összekerülnek a gyomrunkban, szervezetünk pedig nem képes feldolgozni. Az ember a világ egyetlen faja, amely az evés végeztével orvossághoz folyamodik, hogy emésztőrendszeréből eltávolítsa az élelmet.

Az erjedés, bomlás és a visszamaradó sav miatt a gyomorban tulajdonképpen megromlott, rothadó, bűzlő ételmassza található. Tudjuk, hogy ez nem hangzik túl gusztusosan. Nem durvák akarunk lenni, hanem reálisak – márpedig pontosan ez történik szervezetünkön belül. A táplálék kénytelen a gyomorban maradni, mivel nem emésztődik meg, és így szó szerint ROHAD. Az ételben eredetileg a benne lévő tápanyagok elvesznek. Az étel sok időt tölt a gyomorban, a szervezet pedig hihetetlen mennyiségű energiát használ el közben. Ezután az étel valahogy átkerül a belekbe, ahol mintegy 100 méternyi hosszú bélszakaszon utazik keresztül. Képzeljék csak el, 100 méternyi bélnek kell valamit kezdenie ezzel a rohadt étellel. Hát ezért fáradtak az emberek egy ilyen étkezés után, ezért nem marad energiájuk. Az ilyen étel kb. 8 órát tölt a gyomorban, utána pedig 20-40-et azzal, hogy áthalad a bélrendszeren.

Herbert M. Shelton Artur Cason orvosdoktor munkáját írja le a Higiénikus rendszer II. kötetében. Dr. Cason 1945-ben írt jelentésében beszámol arról, hogy segítőivel végzett két kísérletcsoport az bizonyította, hogy az egyidejűleg fogyasztott fehérje és szénhidrát hátráltatja, sőt meg is akadályozza az emésztést. Elvégezte az ellenőrző teszteket is, amelyekkel rögzítették az emésztés arányait és elvégezték az ürülék vizsgálatát. Ezekről ezt mondta: „A tesztek kimutatják, hogy a keményítővel kevert fehérjék emésztése mindig gátolva van a gyomorban. A késleltetés mértéke változhat egyénenként, és függ a bevett fehérje- vagy keményítőfajtától is. A széklet vizsgálata azt mutatja, hogy megemésztetlen keményítőszemcsék és fehérjerostok, foszlányok maradnak vissza. Ha ezeket külön-külön fogyasztják, akkor viszont mindegyik rendesen megemésztődik.” Ha az élelmiszereket megfelelően válogatjuk össze, akkor ezeket a szervezet teljesen lebontja, felszívja és hasznosítja, nem maradnak vissza emésztetlen részecskék a székletben.

Az is kitűnik, hogy ha nem a megfelelő kombinációban fogyasztjuk táplálékunkat, akkor az erjedéssel alkohol keletkezik az emésztőrendszerben, és ez ugyanazokkal a következményekkel jár, mintha valóban alkoholt innánk, és éppúgy veszélyezteti a májat.

Az ételek megfelelő kombinációjának elve mindössze ennyit mond: Nem akarunk energiát vesztegetni. Nem akarjuk, hogy az étel 8 órán át rothadjon a gyomrunkban, majd további 20 órán át bűzölögjön a beleinkben. Azt akarjuk, hogy táplálékunk kb. három órát legyen a gyomrunkban, ha rothadjon, ne erjedjen, ne fújódjunk fel tőle, ne égjen a gyomrunk, ne legyen savas gyomorrontásunk, ami miatt orvosságokat kell szednünk. Az akarjuk, hogy az étel gyorsan és eredményesen haladjon végig szervezetünkben. Ehhez pedig csak annyi kell, hogy egyszerre csak egyfajta koncentrált élelmiszert fogyasszunk és ne kettőt. Ha kétfélét eszünk egyszerre, akkor az étel meg fog rothadni, az ilyen ételt pedig nem tudjunk magunkhoz venni! Az asszimiláló- és kiválasztófolyamatokat egyértelműen gátolja a helytelenül összeválogatott étel.

A probléma kiküszöbölésének van egy roppant egyszerű módja. Marhahúst akarnak enni, csirkét vagy halat? Ám legyen. Csak jusson eszükbe az is, hogy bármilyen húsétel máris egy koncentrált táplálék arra az étkezésre. Ez pedig azt jelenti, hogy más koncentrált táplálékot nem fogyaszthatunk vele, se krumplit, se rizst, se galuskát, sem sajtot vagy kenyeret – egyenek hozzá valamilyen nagy víztartalmú élelmiszert. Vagyis marhaszeletük mellé egyenek például brokkolit és cukkinit vagy akármely más zöldséget. A zöldfélék emésztéséhez semmilyen speciális emésztőnedvre nincs szükség. Vagy savas vagy lúgos nedvben bomlanak le. Nos, mondjuk, Önök megpárolják kicsit a brokkolit és cukkinit, esetlen rázogatva vagy hirtelen sütik, ahogy gusztusuk van rá. (Minél tovább főzik, annál több víz és élet távozik belőlük.) Elkészítik tehát a zöldségeket, és ehhez meg a marhahúshoz készítenek egy kevert salátát. Ha mindezt megeszik, ugye nem maradnak éhesek? Hát persze, hogy nem.

Egyáltalán nem azt ajánljuk, hogy éhezzenek. Mi arról beszélünk, hogy az emberi testen belül vannak bizonyos élettani szabályok, amelyeket tiszteletben kell tartani. Ez minden. Héjában sült krumplit akarnak enni? Remek, tegyék azt! Tegyen rá egy kis vajat és egyenek hozzá zöldségféléket: cukkinit, zöldbabot, brokkolit, amit csak akarnak és salátát. Megint csak nem lesznek éhesek utána. Látják már, hogy mi is az ételek megfelelő kombinációja? Húst ennének? Egyék zöldségekkel és salátával. Krumplit akarnak enni? Egyék zöldségekkel és salátával. Kenyeret akarnak enni? Egyék zöldségekkel és salátával. Sajtra vágynak? Hát vágják darabokra és keverjék a salátájukba, de ne tegyenek hozzá semmiféle kenyeret. Zöldségeik tetejére is olvaszthatnak sajtot. Minden talán egyszerűen hangzik azok számára, akik tartanak attól, hogy nem jutnak elég fehérjéhez, hacsak nem esznek húst minden étkezéskor.

Érvelnek néha azzal, hogy a természet maga is vegyíti a keményítőket és fehérjéket egyazon táplálékon belül, ha pedig ez így van, akkor miéért ne tehetnénk ugyanezt. Ez az ellenvetés nem érvényes. Ha a természetes fehérje-keményítő kombinációjú táplálékot (pl. bab) magában esszük, akkor a szervezet képes módosítani emésztőnedveit – úgy mérsékli őket, hogy az emésztés meglehetősen eredményesen mehessen végbe. Nem alkalmazkodhatnak azonban pontosan az emésztőnedvek az étel jellegéhez és emészthetősége követelményeihez akkor, ha külön-külön fogyasztunk keményítős, illetve fehérjés táplálékokat egyidejűleg. Lényeges különbség van a természetes fehérje-keményítő kombinációjú táplálékok és a fehérjéből és keményítőből álló, különböző ételek fogyasztása között.

Ha nem helyes fehérhét keményítővel keverni, vajon lehet-e fehérjét egy másik fehérjével, keményítőt másfajta keményítővel keverni? Természetese az az ideális, ha csak egy koncentrált táplálékot fogyasztunk étkezésenként, és ez eleve kizárja azt, hogy fehérjét fehérjével, keményítőt keményítővel keverjünk. Mindezen kombinációk egyik mégis elfogadható: a keményítő keményítővel. A fehérjék jellege annyira különböző, összetételük olyan bonyolult, hogy lehetetlen eleget tenni az emészthetőségi követelményeknek, ha egynél több fehérjéről van szó. Ettől aztán mind a két fehérje bomlani kezd a szervezetben. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kétféle húst vagy kétféle diót enni egyszerre. Arról van szó, hogy két különféle fehérjét nem szabad egyidejűleg fogyasztani (húst, tojást, tejtermékeket, olajos magvakat).

A keményítőt nem olyan nehéz lebontani, mint a fehérjéket, így lehetséges egyszerre többfélét is enni. Ha például héjában sült krumplit ennének, hozzá pedig salátát kívánnak pirított kenyérszeletkékkel, az minden erjedés nélkül fog megemésztődni. Bár a rizs és bab együtt kicsit nehéz étel, a gyomor mégis elviseli. Nincs baj akkor sem, ha avokádós szendvicset kívánnak, mellé pedig kukoricapelyhet – ezzel a kombinációval is megbirkózik a gyomor.

A táplálékok megfelelő kombinációjának bemutatásával az szeretnénk ajánlani önöknek, hogy kezdjék el megváltoztatni étrendi szokásaikat. Ez nem fogja fejtetőre állítani mindennapjaikat. Olyan valamiről van szó, amit meg kell tenni, de mindenkinek csak a saját tempója szerint. Persze, minél inkább igyekeznek, annál nagyobb lesz a siker. Minél gyakrabban próbálják meg, annál gyorsabban vesztik el azt a testtömegfelesleget, amit szeretnének. Látják, mennyire egyszerű? Mi mindössze egy újfajta étkezési szokásról beszélünk. Hát persze, hogy szükségünk van rá! Az utóbbi száz év étkezési szokásainak köszönhető, hogy országunkban a lakosság több mint 40% testtömegproblémákkal küszködik. Soha nem tanítottak meg bennünket arra, hogy tápláljuk helyesen a testünket.

Táplálékaik helyen kombinációja nem akadályozza meg Önöket abban, hogy kedvelt étkeiket fogyasszák. Egyszerűen csak nem szabad egyidejűleg enni az összeset. Nem fognak rengeteg energiát veszíteni, ha egymással összebékíthető ételeket esznek. Sőt energiát nyernek általa.

Nagyon fontos, hogy tiszteletben tartsuk emésztésünk korlátait. Energiát kell felszabadítanunk ahhoz, hogy megtisztíthassuk szervezetünket a mérgező hulladékoktól. Az emésztőrendszer több energiát használ el, mint testünk bármely működése. A táplálékok összeválogatása energiát szabadít fel, így szervezetünk méregtelenítheti magát. És az benne a legszebb, hogy még csak megéheznünk sem kell. Nem szeretnének tít napon belül 4-5 kg-ot fogyni, hogy közben esznek? Persze hogy ezt mindenki szeretné, akin fölösleg van. És ezt el is érhetik, ha felhasználják friss ismereteiket a táplálékok helyen kombinációjáról. Ez működik! Nem kell első szóra elhinniük, egyszerűen csak próbálják meg úgy összeválogatni ételeiket, ahogy leírtam és akkor rájönnek majd, hogy igazat állítottunk-e. Próbálják ki!

Az ételek helyen kombinációja egyszerűen csak megteremti a fogyás feltételeit. Ötórányi energiájuk marad, ha az lefogyasztott étel 8 helyett három óra alatt halad végig gyomrukon. Öt óra, amit fogyásra és szervezetük méregtelenítésére fordíthatnak. És még több energiát nyernek, ahogy a táplálék könnyedén áthalad a bélrendszeren.

Sokan így szólnak: Elismerem, igaz lehet, csakhogy én üzletember vagyok, nap mint nap hivatalos ebédeket kell ennem. Egyszerűen képtelen vagyok ezt az egészet csinálni. És miért? Bármely étteremben ragaszkodhatnak a szokásaikhoz. Önök a vásárlók, minden jó étteremben lehetőségük van válogatni, hiszen Önök fizetnek. Azt esznek, ami akarnak. Egyszerűen bemennek üzleti partnereikkel és ezt kérdezik: Mi a mai ajánlatuk?

– Egészen fantasztikus friss pisztrángunk van.
– Nagyszerű! Pisztrángot kérek, de nem rizzsel. Milyen zöldséget tudna ajánlani?
– Karfiolt és friss spárgát.
– Remek. Ezeket kérem a pisztránghoz és még egy adag salátát is.

Így aztán megrendelni az ételt és megeszi, üzletfelei pedig igazán nem fognak arról faggatózni, hogy miért nem kér hozzá rizst. Senki sem szól majd egy szót sem. És az a szép az egészben, hogy amikor végeztek az egésszel, ön ragyogóan fogja érezni magát és ereje teljében fejezi be a napot, üzletfeleit viszont gátolni fogja a sok rothadó étel a gyomrukban. Fáradtnak érzik magukat, és megpróbálnak erőt meríteni egy kávéból vagy más mérgező, káros frissítőszerből. A táplálékok helyes kombinációjában az a legnagyszerűbb, hogy miközben feljavítja energiaszintjüket, minden szükségeset felszabadít ahhoz, hogy szervezetünk megszabadulhasson attól a mérgező fölöslegtől, amelytől nehéznek érzik magukat.

Tudjuk, hogy túl egyszerűen hangzik, de pont az a szép ebben a módszerben, hogy egyszerű. Épp csak kicsi változtatásokat kell elérniük. Húsz, harminc, negyven éven kerülhetett az is, hogy ide jussanak, hát most tömérdek idejük van arra, hogy ezt megfordítsák, a lényeg az, hogy nekikezdjenek.

Magyarországon az emberek évente több tízmilliárd forintot költenek gyógyszerekre. Minden órában 100 ezer tablettát nyelnek le. És tudják, melyik gyógyszerből adják el a legtöbbet Magyarországon? Régebben a Valium volt az első számú gyógyszer, ma különféle gyomorpanaszokra való tablettákat. Nem lehet, hogy ennek van némi köze ahhoz, amit az emberek nap mint nap elkövetnek a gyomrukkal szemben?

Amint elkezdik tanulmányozni az ételek helyes kombinációját, először is azt fogják észrevenni, hogy milyen kiváló módszer is ez a fogyásra.

Elérkeztünk a harmadik olyan eszközhöz, amely segít megtisztítani a szervezetet a mérgező hulladékoktól. Olyan rész ez, amelyről a legjobb beszélni, mivel ami körül az egész forog az nem más, mint A HELYES GYÜMÖLCSFOGYASZTÁS.