Az Anyagcsere-Egyensúly Felborulásának Elmélete

A toxémiáról (a természetes higiénia úttörői ezt a fogalmat használták az anyagcsere egyensúlyhiányának leírására) először dr. H Tilden írt. Az emberi szervezet természetes működése közben egyensúlyban vannak az építő (anabolikus) és lebontó (katabolikus) folyamatok)

Bár később sok könyvet írtak a toxémiáról, dr. Tilden könyve volt az áttörés a természetes higiénia felé. Elmagyarázza, hogy ha a szervezetben toxémia fordul elő, az elindítója a hízásnak is. Ha a szervezet mérgező anyagoktól (toxinoktól) mentes, jelentősen megnő az ideális testtömeg esélye, mivel a toxinok a kóros elhízás előfutárai.

Mi hát a toxémia? Hogyan keletkezik? Mit lehet tenni, hogy elkerüljük?

A szervezetünkben az anyagcsere révén is keletkeznek mérgező anyagok. Miközben ezen sorokat olvassa, a szervezete dolgozik. Az elöregedett sejteket folyamatosan újak váltják föl. Valójában egy nap alatt 300-800 milliárd régi sejt helyére kerül új. A helyettesítendő sejtek száma attól függ, mennyi főtt vagy erősen fűszeres ételt fogyasztunk aznap, és hogy ennek megfelelően hány sejt pusztult el az emésztőrendszerben. Az öreg sejtek mérgezőek (toxikusak) és amilyen gyorsan csak lehet távozniuk kell a négy távolító csatorna valamelyikén: a végbélen, a húgycsövön, a tüdőn vagy a bőrön keresztül. Ez a szervezetben lejátszódó normális és természetes folyamatok egyike, nem kell vele különösebben foglalkozunk, feltéve, ha ez a fajta mérgező anyag nem távozik olyan mértékben a szervezetből, mint amilyen mértékben termelődik. Ha elegendő energia áll a szervezet rendelkezésére, ez a fölösleg teljes mértékben kiürül.

A másik ok, ami miatt mérgező anyagok halmozódhatnak fel a szervezetben az, ha az elfogyasztott étel melléktermékei nincsenek tökéletesen megemésztve (asszimilálva) és beépítve a sejtekbe. Az amerikaiaknak megvan az a különleges szokásuk, hogy majdnem mindennek, amit megesznek, előbb megváltoztatják az eredeti jellegét. Ahelyett, hogy nyers táplálék tenné ki étrendük legnagyobb részét, főleg feldolgozott élelmiszereket fogyasztunk. Ha még nem tették tönkre a feldolgozással mielőtt hozzánk kerülne, akkor mi pótoljuk a folyamatot. Zsírban vagy roston kisütjük, gőz fölött főzzük vagy pároljuk. Mivel ezáltal megváltozik az étel eredeti jellege, és az emberi szervezet nem tud ennyi, a természetesből átalakított étellel megbirkózni, a tökéletlen emésztés és asszimilálás melléktermékei bizonyos mennyiségű hulladékot képeznek a szervezetben. Ez a hulladék mérgező. Ha az étrendünk zömét ilyenfajta ételek teszik ki, a szervezetet rendszeresen „túldolgoztatjuk”.

Ha késő este chipset eszünk, ne csodálkozzunk, ha zsírpárnáink keletkeznek, ami által jelentős méreganyag is a „tárolóba” kerül.

A test tehát két úton hoz létre toxikus anyagokat: az anyagcsere természetes folyamatával és a nem megfelelően hasznosított ételből visszamaradt hulladékok felhalmozódásával. Józan ésszel belátható, hogy ha több mérgező anyag képződik, mint amennyi kiürül, a szervezetben fölösleg keletkezik. Ez pedig testtömegfölösleget jelent. A problémát csak súlyosbítja, hogy a toxinok savas természetűek. Ha sav halmozódik föl, a szervezet vizet raktároz, hogy a savat közömbösíteni tudja, ezzel pedig nő a testtömeg és a puffadtság.

Képzelje el, hogy egy olyan helyen dolgozik, ahol az a feladata, hogy naponta össze kell tépni és kidobni 20 doboznyi iratot. Tételezzük föl, hogy egy nap, idő vagy energia híján, Ön csak 15 dobozra való papírt semmisít meg. Ez azt jelenti, hogy másnap hiába végzi el a feladatát, még mindig marad öt doboz. Ha pedig ezen a napon is csak 15 dobozt sikerülne kidobni, akkor már tízre nőne a visszamaradt dobozok száma. Ha hétfőn kezdi a munkát, és a hét minden napján dolgozik, a második hétfőn már 55 dobozzal kellene megbirkóznia, noha csak 15-re képes. Egyetlen hét elteltével 40 fölösleges doboz lesz. Ezeket tárolni kell valahol addig, míg megsemmisítésükre sor kerül. De hol? Ugyanez a folyamat játszódik le, amikor a szervezet, mint amennyi kiürül, a többletet tárolni kell valahol.

A szervezet, amely megpróbálja minden körülmények között védeni magát és saját egységét fenntartani, a fölösleget nem az alapvető életfunkciót ellátó szervekben vagy azok mellett tárolja, hanem a zsírszövetben és az izmok környékén. Tehát a combon, a fenéken, a derék körül, a felkaron és az áll alatt, csupa olyan hely, ahol általában zavar bennünket a túlzott domborulat. Ha a folyamatot semmi sem korlátozza, a végeredmény nem csupán a kövérség, hanem általános rossz közérzet, letargia, miközben a szervezet egy csomó energiát arra használ, hogy megszabadítsa magát a mérgező fölöslegtől.

Dr. Tilden a következőket írta fél évszázaddal ezelőtt: „Bár úgy tűnik, hogy a probléma az egyén által nem befolyásolható, ez nem igaz. Egyszerű fiziológiás jelenséggel és nem valami rejtéllyel állunk szemben. Bárki bármilyen mértékben kezébe veheti a folyamat irányítását. Csupán a toxémia lényegét kell megérteni hozzá, és mindent meg kell tenni azért, hogy a mérgező fölösleg távozzék a testből és figyelni, hogy ez a fölösleg nem halmozódjék gyorsabban, mint ahogy távozni tud.

Persze könnyű azt mondani, hogy meg kell szabadulni a fölösleges anyagoktól és aztán nem szabad ismét fölhalmozni őket. A kérdés csak az, hogy hogyan. Erre szeretnénk itt választ adni. Úgy gondoltuk, a válasz megtudható a természetes higiénia segítségével: olyan kényelmes életstílust kell kialakítani, amely annak megértésén alapul, hogyan kell a szervezetet állandóan megszabadítani a mérgező anyagoktól és soha nem engedni, hogy azokból egy bizonyos mennyiségnél több legyen bennünk. A legcsodálatosabb, hogy mindez élvezet lehet, és nem valamiféle korlátozás. Az evés öröm marad; nem pedig klinikai megpróbáltatás.

Hogyan lehet tehát fenntartani az anyagcsere egyensúlyát és eltávolítani a mérgező anyagokat a szervezetből, miközben élvezzük az ételt? Van három könnyen belátható és követhető alapelv vagy mód, ami éppen ebben segít. Az első alapvető mód a Nagy víztartalmú táplálék.