A természet patikájának kincsei között számos olyan növényt találunk, melyek nem csupán szépségükkel, hanem mélyen gyökerező gyógyító erejükkel is lenyűgöznek bennünket. Az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), melyet gyakran az „angyalokról elnevezett gyógynövényként” emlegetnek, pontosan ilyen kivételes ajándéka a Földnek. Ez a szerény, mégis rendkívül sokoldalú növény évszázadok óta a népi gyógyászat fontos szereplője, és a modern kor embere számára is rengeteg potenciális előnnyel kecsegtet.
A páfrányok ősi növénycsaládjába tartozó édesgyökerű páfrány nem csupán a sziklák és fák árnyékos oldalait díszíti, hanem rejtett erővel bír, melyet a hagyományos gyógyászok már régóta felismertek. A mélyzöld levelek alatt megbúvó, jellegzetesen édes ízű gyöktörzs, vagy rizoma az, amiért a növény a nevét kapta, és ami a legtöbb gyógyhatásáért felel. Fedezzük fel együtt ezt a különleges növényt, melynek neve a tisztaságot és a természetfeletti erőt idézi, és ismerjük meg, hogyan támogathatja egészségünket és jóllétünket.
Botanikai jellemzők és élőhely
Az édesgyökerű páfrány, vagy latin nevén Polypodium vulgare, egy évelő, rizómás növény, amely Európa, Észak-Afrika és Ázsia mérsékelt égövi területein honos. Jellemzően árnyékos, nedves helyeken, sziklák repedéseiben, fák törzsén és mohos talajon fordul elő. A növény gyönyörűen alkalmazkodik a környezetéhez, gyakran alkotva sűrű telepeket, melyek zöld szőnyegként borítják be a köveket és fatörzseket.
Levelei, vagy tudományos nevükön frondjai, sötétzöldek, bőrneműek és télállóak. Ezek a levelek szárnyasan tagoltak, és elérhetik a 10-50 cm-es hosszt is. A levél fonákján, szabályos sorokban helyezkednek el a spóratartók, az úgynevezett szoruszok, melyek éretten barnás-narancssárgás színűek. Ezek a szoruszok apró, kerekded foltokként jelennek meg, és a páfrány szaporodásáért felelősek.
A növény legkülönlegesebb része azonban a föld alatt futó, vastag, elágazó gyöktörzse, a rizoma. Ez a rizoma barnás színű, pikkelyes felületű, és ha megkóstoljuk, jellegzetesen édes ízű. Ez az édes íz a benne található triterpén szaponinoknak, különösen az oszladinnak köszönhető, amely egy rendkívül édes vegyület. A rizoma nem csupán ízével, hanem gyógyhatásaival is kiemelkedik, és a népi gyógyászatban elsősorban ezt a részt hasznosítják.
Az édesgyökerű páfrány története és népi felhasználása
Az édesgyökerű páfrány története évezredekre nyúlik vissza, és számos kultúrában fontos szerepet játszott. Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték és használták gyógyászati célokra, különösen légúti problémák és emésztési zavarok kezelésére. Dioszkoridész, a híres görög orvos és botanikus is említést tesz róla művében, a De Materia Medicában.
A középkorban is népszerű maradt, és a kolostori gyógyászatban is előszeretettel alkalmazták. Ekkoriban alakult ki az a misztikus kép is, amely az „angyalokról elnevezett gyógynövény” elnevezést hozta magával. Egyes feltételezések szerint a növény finom, áttetsző spórái, vagy éppen az a tény, hogy gyakran nehezen hozzáférhető, sziklás, magaslatokon él, utaltak a mennyei eredetre vagy az angyali tisztaságra. Más magyarázat szerint a rizoma édes íze és a növény általános jóindulatú hatása vezetett ehhez a kedves elnevezéshez, mintha az angyalok ajándéka lenne a földi szenvedések enyhítésére.
A magyar népi gyógyászatban is ismerték és használták. „Édesgyökérpáfrány”, „édesgyökér”, „gyíkfű” vagy „medvetalp” néven is emlegették. Különösen a légúti megbetegedések, a köhögés és a rekedtség elleni teák alapanyagaként volt népszerű. Emellett hashajtó és féreghajtó tulajdonságait is kihasználták. A hagyomány szerint a növény gyökeréből készült főzet „tisztítja a vért” és „erősíti a testet”.
Az édesgyökerű páfrány nem csupán egy gyógynövény, hanem egy híd a múlt és a jelen között, mely összeköt minket a természet ősi bölcsességével és a gyógyítás évszázados hagyományaival.
A skandináv országokban és Nagy-Britanniában is nagyra becsülték, ahol a gyöktörzset nemcsak gyógyításra, hanem édesítőszerként is használták, sőt, ínséges időkben élelmiszerként is fogyasztották. Ez a kettős felhasználás – gyógyító és tápláló – is alátámasztja a növény kivételes értékét.
Hatóanyagok és kémiai összetétel
Az édesgyökerű páfrány gyógyhatásainak titka gazdag és változatos kémiai összetételében rejlik. A növény, különösen a rizoma, számos bioaktív vegyületet tartalmaz, amelyek szinergikusan fejtik ki hatásukat a szervezetben.
A legfontosabb hatóanyagok közé tartoznak a triterpén szaponinok, melyek közül az oszladin a legismertebb. Ez a vegyület felelős a rizoma jellegzetes édes ízéért, mely akár 500-szor édesebb, mint a cukor. Az oszladin mellett más szaponinok is hozzájárulnak a növény nyálkaoldó, köhögéscsillapító és enyhe hashajtó hatásához.
A páfrány ezenkívül tartalmaz ekdiszteroidokat, például ekdiszteront. Ezek a vegyületek növényi szteroidok, amelyekről kutatások kimutatták, hogy anabolikus hatással rendelkezhetnek, azaz támogathatják az izomnövekedést és a fehérjeszintézist, bár az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk még további vizsgálatokat igényel.
Jelentős mennyiségben találhatók benne flavonoidok és polifenolok is. Ezek az antioxidáns vegyületek kulcsfontosságúak a sejtek védelmében a szabad gyökök káros hatásaival szemben. Hozzájárulnak a gyulladáscsökkentő és immunerősítő tulajdonságokhoz.
További fontos összetevők:
- Tanninok: Összehúzó hatásúak, segítenek a gyulladások csökkentésében és a sebgyógyulásban.
- Növényi nyálkaanyagok: Borító és nyugtató hatásúak a nyálkahártyákra, különösen a légutakban és az emésztőrendszerben.
- Illóolajok: Bár kisebb mennyiségben, de hozzájárulnak a növény aromájához és esetleges antimikrobiális hatásaihoz.
- Ásványi anyagok és vitaminok: Ezek is megtalálhatók a növényben, támogatva az általános egészséget.
Ez a komplex kémiai összetétel magyarázza az édesgyökerű páfrány sokrétű gyógyhatását, melyet a hagyományos gyógyászat már régóta ismer és alkalmaz.
Az édesgyökerű páfrány gyógyhatásai – Részletes áttekintés
Az édesgyökerű páfrány gazdag hatóanyagtartalmának köszönhetően számos egészségügyi problémára nyújthat enyhülést. A népi gyógyászatban szerzett tapasztalatok és a modern kutatások egyaránt alátámasztják sokoldalúságát.
Emésztőrendszeri támogatás
Az édesgyökerű páfrány egyik legismertebb felhasználási területe az emésztőrendszer támogatása. A rizomában található szaponinok és nyálkaanyagok enyhe hashajtó hatással rendelkeznek, ami segíthet a székrekedés enyhítésében. Nem drasztikus, hanem inkább kíméletes módon serkenti a bélműködést, elősegítve a rendszeres székelést.
Emellett a növény emésztésjavító tulajdonságokkal is bír. Hagyományosan az étvágytalanság, a puffadás és az enyhe gyomorgörcsök kezelésére is alkalmazták. A nyálkaanyagok bevonják a gyomor és bél nyálkahártyáját, védelmet nyújtva az irritációval szemben, és elősegítve a gyógyulást. Ezáltal hozzájárulhat az általános bélkomfort javításához.
A növény enyhe epehajtó hatása is szerepet játszhat az emésztés támogatásában, elősegítve a zsírok lebontását és a tápanyagok felszívódását. Ez a komplex hatás teszi az édesgyökerű páfrányt értékes segítővé az emésztési zavarokkal küzdők számára.
Légúti megbetegedések kezelése
Az édesgyökerű páfrány talán a leginkább a légúti megbetegedésekre gyakorolt jótékony hatásáról ismert. Kiváló köhögéscsillapító és nyálkaoldó tulajdonságokkal rendelkezik, ami különösen hasznossá teszi megfázás, hörghurut, torokgyulladás és asztma esetén.
A rizomában lévő szaponinok irritálják a légutak nyálkahártyáját, fokozva a váladéktermelést, ami segíti a sűrű, letapadt nyálka felköhögését. A nyálkaanyagok pedig bevonják és nyugtatják az irritált torkot és hörgőket, enyhítve a kaparó érzést és a köhögési ingert. Ez a kettős hatás – a váladék fellazítása és a nyálkahártya védelme – kulcsfontosságú a légúti panaszok enyhítésében.
A növény teája melegen fogyasztva különösen hatékony a torokfájás és a rekedtség enyhítésében. Segít megnyugtatni a gyulladt hangszálakat és csökkenteni a légutak irritációját, hozzájárulva a gyorsabb felépüléshez.
Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatás
A benne található flavonoidok és polifenolok révén az édesgyökerű páfrány jelentős gyulladáscsökkentő potenciállal rendelkezik. Ez a tulajdonság különösen hasznos lehet ízületi gyulladások, reumatikus panaszok és más gyulladásos állapotok esetén.
Bár nem olyan erős, mint egyes szintetikus fájdalomcsillapítók, az édesgyökerű páfrány enyhe fájdalomcsillapító hatása is hozzájárulhat a diszkomfort érzés enyhítéséhez. Hagyományosan külsőleg, borogatásként is alkalmazták zúzódások, rándulások és kisebb bőrirritációk kezelésére, ahol a gyulladáscsökkentő és összehúzó (tanninok) hatása érvényesült.
A gyulladásos folyamatok csökkentése hozzájárulhat a szervezet általános jóllétéhez és a krónikus betegségek megelőzéséhez. A növény szinergikus hatóanyagai együttesen támogatják a szervezet természetes gyógyulási folyamatait.
Antioxidáns védelem
A flavonoidok és polifenolok gazdag tárháza miatt az édesgyökerű páfrány erős antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik. Az antioxidánsok létfontosságúak a szervezet számára, mivel semlegesítik a szabad gyököket, amelyek károsíthatják a sejteket, és hozzájárulhatnak az öregedési folyamatokhoz, valamint számos krónikus betegség (pl. szív- és érrendszeri betegségek, rák) kialakulásához.
A szabad gyökök elleni védelem kulcsfontosságú a sejtek egészségének megőrzésében és a szervezet ellenálló képességének fenntartásában. Az édesgyökerű páfrány rendszeres fogyasztása így hozzájárulhat a sejtek védelméhez, lassíthatja az öregedési folyamatokat és támogathatja az általános vitalitást.
Immunrendszer erősítése
Az antioxidáns hatás mellett a növény immunmoduláló tulajdonságokkal is rendelkezhet. A benne található vegyületek serkenthetik az immunrendszer működését, növelve a szervezet ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben. Ez különösen fontos a hideg, influenzás időszakokban, amikor az immunrendszer fokozott terhelésnek van kitéve.
Az édesgyökerű páfrány hozzájárulhat a szervezet általános vitalitásának növeléséhez, segítve a gyorsabb felépülést betegségek után, és csökkentve a megfázásos tünetek súlyosságát és időtartamát. Az angyalokról elnevezett gyógynövény így nem csupán a tüneteket enyhíti, hanem a szervezet belső védelmi rendszerét is erősíti.
Méregtelenítő funkciók
A népi gyógyászatban az édesgyökerű páfrányt gyakran használták a szervezet „tisztítására” vagy méregtelenítésére. Ennek alapja elsősorban az enyhe hashajtó és vízhajtó hatása, melyek révén segíti a salakanyagok és a felesleges folyadék eltávolítását a szervezetből.
Az emésztés javításával és a bélműködés serkentésével hozzájárul a toxinok hatékonyabb eliminálásához. Bár a méregtelenítés fogalma a modern orvostudományban árnyaltabb, a növény támogató hatása a kiválasztó szervekre (bél, vese) vitathatatlanul hozzájárulhat a szervezet belső egyensúlyának fenntartásához.
Parazitaellenes hatás
Hagyományosan az édesgyökerű páfrányt féreghajtóként is alkalmazták. Bár ez a felhasználás ma már kevésbé elterjedt, és a modern orvostudomány hatékonyabb szereket kínál erre a célra, a népi gyógyászatban fontos szerepet játszott. A rizomában lévő bizonyos vegyületek, például a floroglucin-származékok, feltehetően parazitaellenes tulajdonságokkal rendelkeznek.
Ez a hatás a növény azon képességét mutatja, hogy széles spektrumon képes támogatni a szervezet egészségét és védekezőképességét a belső és külső fenyegetésekkel szemben.
Felhasználási módok és adagolás
Az édesgyökerű páfrány gyógyászati célokra történő felhasználása elsősorban a gyöktörzs, azaz a rizoma feldolgozásával történik. Fontos, hogy mindig megbízható forrásból származó, tiszta alapanyagot használjunk, vagy ha magunk gyűjtjük, bizonyosodjunk meg a növény pontos azonosításáról.
Tea (főzet) készítése
Az édesgyökerű páfrány leggyakoribb felhasználási módja a tea, vagy pontosabban a főzet készítése. A rizomát frissen vagy szárítva is fel lehet használni.
- Előkészítés: Vágjunk apró darabokra 1 teáskanál (kb. 2-3 gramm) szárított édesgyökerű páfrány rizomát, vagy ennek megfelelő mennyiségű friss gyökeret.
- Főzés: Tegyük a gyökérdarabokat egy edénybe, öntsünk rá 2-3 dl hideg vizet.
- Forralás: Forraljuk fel, majd lassú tűzön főzzük további 5-10 percig.
- Áztatás: Vegyük le a tűzről, és hagyjuk állni 10-15 percig, lefedve.
- Szűrés: Szűrjük le, és fogyasszuk melegen.
Adagolás: Napi 2-3 csésze fogyasztása javasolt, különösen légúti panaszok vagy emésztési zavarok esetén. Az íze enyhén édes, de ha szükséges, mézzel ízesíthető. Fontos, hogy ne lépjük túl az ajánlott adagot, és hosszabb távú alkalmazás előtt kérjük szakember tanácsát.
Tinktúra készítése
A tinktúra koncentráltabb formában tartalmazza a növény hatóanyagait, és hosszú ideig eltartható. Alkoholos kivonással készül.
- Előkészítés: Vágjunk apróra 50 gramm friss vagy szárított édesgyökerű páfrány rizomát.
- Áztatás: Tegyük egy zárható üvegbe, és öntsünk rá 250 ml 40-70%-os alkoholt (pl. vodka vagy gyógyszertári alkohol), úgy, hogy ellepje a növényt.
- Érlelés: Zárjuk le az üveget, és tároljuk hűvös, sötét helyen 2-4 hétig. Naponta egyszer rázzuk fel.
- Szűrés: Az érlelési idő letelte után szűrjük le a tinktúrát gézen vagy sűrű szűrőn keresztül, és tároljuk sötét üvegben.
Adagolás: Általában napi 2-3 alkalommal 10-20 cseppet (vízben feloldva) javasolt fogyasztani. A tinktúra alkalmazása előtt szintén konzultáljunk szakemberrel, különösen, ha más gyógyszereket is szedünk.
Por formájában
A szárított és porított rizoma közvetlenül is fogyasztható, például kapszulázva vagy folyadékba keverve. Ez a módszer biztosítja a legkoncentráltabb bevitelt. Az adagolás itt is kritikus, általában napi 1-3 gramm por javasolt, több részletben. Mivel a por formája intenzívebb hatású lehet, különösen fontos az óvatosság és a szakértői tanácsadás.
Gyűjtés és tárolás
Az édesgyökerű páfrány gyűjtése során kiemelten fontos a fenntarthatóság és a növény pontos azonosítása. Csak olyan helyen gyűjtsünk, ahol a növény bőségesen előfordul, és ne pusztítsuk ki a teljes állományt.
Mikor és hogyan gyűjtsük?
A rizomát, azaz a gyöktörzset, a legideálisabb ősszel vagy kora tavasszal gyűjteni, amikor a növény nyugalmi állapotban van, és a hatóanyagok koncentrációja a legmagasabb a föld alatti részekben. Ekkor a levelek elhalnak, vagy még nem hajtottak ki, ami a gyűjtést is megkönnyíti.
- Óvatosan ássuk ki a rizomát, ügyelve arra, hogy ne károsítsuk a környező növényeket.
- Tisztítsuk meg a földtől és a vékonyabb gyökerektől.
- Alaposan mossuk meg folyóvíz alatt.
- Vágjuk apró darabokra a könnyebb szárítás érdekében.
Szárítás és tárolás
A gyűjtött rizomát alaposan meg kell szárítani a penészedés elkerülése és a hatóanyagok megőrzése érdekében.
- Terítsük szét vékony rétegben egy tiszta, szellős helyen, közvetlen napfénytől védve.
- Szárítóban, alacsony hőmérsékleten (max. 40-50°C) is szárítható.
- A száradás akkor teljes, ha a gyökérdarabok ropogósak és könnyen törhetők.
- Tároljuk légmentesen záródó edényben, sötét, száraz, hűvös helyen. Így akár 1-2 évig is megőrzi hatóanyagait.
A frissen gyűjtött rizoma is felhasználható, de a szárítás koncentrálja a hatóanyagokat és lehetővé teszi a hosszabb tárolást.
Lehetséges mellékhatások és ellenjavallatok
Bár az édesgyökerű páfrányt általában biztonságosnak tartják mérsékelt adagokban, fontos tisztában lenni a lehetséges mellékhatásokkal és ellenjavallatokkal. Mint minden gyógynövény esetében, itt is az egyéni érzékenység és az adagolás mértéke a kulcs.
Mellékhatások
- Emésztőrendszeri panaszok: Nagyobb adagokban fogyasztva a hashajtó hatás túlzottá válhat, ami hasmenést, hasi görcsöket okozhat. Érzékenyebb egyéneknél enyhe hányinger is előfordulhat.
- Allergiás reakciók: Ritkán előfordulhatnak allergiás reakciók, mint például bőrkiütés, viszketés. Ha ilyen tüneteket észlelünk, azonnal hagyjuk abba a fogyasztását.
- Vérnyomásra gyakorolt hatás: Bár nem jellemző, egyes források szerint a szaponinok befolyásolhatják a vérnyomást, ezért alacsony vérnyomás esetén óvatosan alkalmazzuk.
Ellenjavallatok
- Terhesség és szoptatás: Terhesség és szoptatás alatt az édesgyökerű páfrány fogyasztása nem javasolt, mivel nincs elegendő adat a biztonságosságáról. A szaponinok lehetséges méhizgató hatása miatt különösen óvatosnak kell lenni.
- Gyermekek: Kisgyermekek számára a növény fogyasztása nem ajánlott. Mindig konzultáljunk gyermekorvossal, mielőtt bármilyen gyógynövényt adnánk nekik.
- Bélgyulladásos betegségek: Súlyos bélgyulladásos betegségek (pl. Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás) esetén a hashajtó hatás ronthatja a tüneteket.
- Gyógyszerkölcsönhatások: A növény befolyásolhatja bizonyos gyógyszerek felszívódását vagy hatását, különösen a hashajtók, vízhajtók és véralvadásgátlók esetében. Ha rendszeresen szedünk gyógyszereket, mindenképpen konzultáljunk orvosunkkal vagy gyógyszerészünkkel a fogyasztás megkezdése előtt.
- Máj- és vesebetegségek: Súlyos máj- vagy vesebetegség esetén szintén óvatosan alkalmazzuk, vagy kerüljük a fogyasztását.
Mindig tartsuk be az ajánlott adagolást, és figyeljük a szervezetünk reakcióit. Bármilyen aggodalom vagy mellékhatás esetén forduljunk szakemberhez!
Különleges érdekességek és mítoszok
Az édesgyökerű páfrány nem csupán gyógyító erejével, hanem körülötte kialakult érdekességekkel és mítoszokkal is felhívja magára a figyelmet, melyek tovább gazdagítják az „angyalokról elnevezett gyógynövény” titokzatos auráját.
Az egyik legérdekesebb népi hiedelem szerint az édesgyökerű páfrány a szerencse és a védelem szimbóluma. Egyes kultúrákban úgy tartották, hogy otthonba hozva távol tartja a gonosz szellemeket és a negatív energiákat. A ház bejáratához akasztva vagy a kertbe ültetve védelmező erőt tulajdonítottak neki. Ez a hiedelem valószínűleg a növény szívós természetéből és az árnyékos, nehezen hozzáférhető helyeken való növekedéséből ered, ami a rejtett erőt és a kitartást szimbolizálta.
A legenda szerint, ha valaki megtalálja az édesgyökerű páfrány virágját – ami botanikailag lehetetlen, hiszen páfrányról van szó –, az emberfeletti tudásra és a jövőbe látás képességére tesz szert.
Ez a mítosz is azt mutatja, hogy a növényt nem csupán fizikai, hanem spirituális értelemben is kivételesnek tartották. A „virág” keresése valójában a rejtett bölcsesség és a természet titkainak feltárására való törekvést szimbolizálta.
Az „angyalokról elnevezett” jelző eredetére több magyarázat is létezik. Az egyik szerint a rizoma édes íze annyira kellemes volt, hogy az emberek úgy vélték, csakis a mennyei lények ajándéka lehet. Mások a növény kecses, finom megjelenésével hozták összefüggésbe, mely tisztaságot és éteri szépséget sugárzott. A páfrányok általános, ősi és misztikus jellege is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ilyen különleges, spirituális jelentést tulajdonítsanak neki.
A középkori alkimisták és gyógyítók is nagyra becsülték, nem csupán gyógyhatásai miatt, hanem mert úgy vélték, hogy a növény segíthet a szellemi tisztánlátásban és a belső békéhez való eljutásban. A páfrányok, mint a Föld legősibb növényei, mindig is különleges helyet foglaltak el az emberi képzeletben, összekötve minket a bolygó mélyebb, archaikus energiáival.
Modern kutatások és jövőbeli perspektívák
Bár az édesgyökerű páfrányt évszázadok óta használja a népi gyógyászat, a modern tudomány érdeklődése iránta viszonylag újkeletű. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre több kutatás irányul a növény hatóanyagainak és gyógyhatásainak tudományos igazolására.
Különösen az ekdiszteroidok, mint az ekdiszteron, keltettek nagy figyelmet. Ezek a vegyületek a növényekben természetesen előforduló szteroidok, amelyekről állatkísérletekben kimutatták, hogy anabolikus hatással rendelkezhetnek, azaz támogathatják az izomnövekedést és a fizikai teljesítményt. A sporttáplálkozásban és az étrend-kiegészítők iparában is felmerült a potenciális felhasználásuk, bár az emberi szervezetre gyakorolt pontos hatásmechanizmusuk és biztonságosságuk további átfogó kutatásokat igényel.
A szaponinok, különösen az oszladin, szintén a kutatások fókuszában állnak. Vizsgálják a nyálkaoldó, köhögéscsillapító és gyulladáscsökkentő hatásukat, melyek alátámaszthatják a hagyományos felhasználást légúti megbetegedések esetén. Emellett a növény antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságait is vizsgálják, elsősorban a flavonoidok és polifenolok miatt, melyek hozzájárulhatnak a krónikus betegségek megelőzéséhez és a sejtek védelméhez.
Jövőbeli perspektívái ígéretesek. A kutatók remélik, hogy az édesgyökerű páfrányból új gyógyszerek vagy étrend-kiegészítők fejleszthetők ki, amelyek a légúti, emésztési és gyulladásos problémák kezelésére szolgálnak. A növény gazdag hatóanyag-profilja lehetőséget teremt a mélyebb biokémiai vizsgálatokra, amelyek feltárhatják további, eddig ismeretlen gyógyhatásait is.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a modern tudományos kutatások még a kezdeti szakaszban vannak, és sok eredmény elsősorban laboratóriumi vagy állatkísérletekből származik. Ahhoz, hogy az édesgyökerű páfrányt széles körben, hivatalosan is elismert gyógyszerként alkalmazzák, további, nagyszabású klinikai vizsgálatokra van szükség. Mindazonáltal a növény hagyományos felhasználása és az eddigi kutatási eredmények egyértelműen jelzik az „angyalokról elnevezett gyógynövény” hatalmas potenciálját a modern gyógyászatban.
